“Ez az egyik különleges lehetőség nálunk, hogy nagyon könnyű a szervezet építőjévé válni” – Interjú Paseczki Loránddal
A Joghallgatók Önképző Szervezete idén ünnepelte ötödik születésnapját. Számos változáson ment át a szervezet, jelentős számmal nőtt a tagsága, az alapítói közül sokan már diplomás szakemberek, azonban egy valami mégis változatlan, a közösség összetartó ereje.
Nagy része volt ebben Paseczki Lorándnak is, aki másfél éven keresztül volt a szervezet elnöke. Rengeteg változást ért el együtt a JÖSz tagjaival, többek között például az egyesületi bejegyeztetést és a kurzusrendszert. A következő interjúban ezt a másfél évet foglalja össze szervezetünk leköszönt elnöke!
Bár a mai interjú témája az elmúlt több mint egy éves elnökséged, mégis menjünk egy picit vissza a múltba. 2015 tavaszán nyertél felvételt a JÖSz-be. Mi volt az, ami annak idején arra ösztönzött, hogy jelentkezz?
Eredetileg valamilyen szakkollégium típusú szervezetet szerettem volna, értem itt azokat a szervezeteket akik plusz órákat és egyéb programokat szerveznek jogi témában. Szerettem volna valamit kezdeni a elsőév mellett a jogi tanulmányaimmal, konkrét koncepcióm annak idején még nem volt, annyit tudtam, hogy komolyan érdeklődök a jog iránt, szóval nem csak a papírért vagyok itt. Aztán a JÖSz standon megtudtam egy csomó mindent a szervezetről, és amúgy nagyon nyitottnak tűnt az egész csapat, úgyhogy arra gondoltam, megpróbálom.
A felvételed után mik voltak az első benyomásaid a JÖSz közösségéről? Miért tartod különlegesnek a szervezetet?
Szinte rögtön az elején belecsöppentünk a mélyvízbe, az Alapszabály kodifikáló kihelyezett közgyűlés ill. csapatépítő volt az első markáns élményem. Egyrészt, csapatépítő volt az esemény, és elképesztően klassz volt a közösség, hihetetlen jó hangulatú bulik voltak, napközben olyan meghívott előadók jöttek, mint Benkő Vilmos, az AmCham elnöke és Dezső Tamás a BTK akkori dékánja, szóval mi újak csak néztünk, hogy a JÖSzben ez így megy. Másrészt aztán elkezdődött a közgyűlés, ami meg egy nagyon szokatlan élmény volt, négyórás kiélezett vitákkal, szavazásokkal, stb., az új alapszabályról ment akkor a vita. Mindez már akkor is mutatta a különlegességét a szervezetnek: ez egy — akkor még fiatalabb — de most is fiatal szervezet, ahol még egy csomó minden kialakításra vár, így ha elvállalsz egy feladatkört, akkor nem csak végrehajtasz egy adott feladatcsoportod, de szervesen tudod alakítani a szervezeti kultúrát és a szervezetrendszert, a munkád beépül a JÖSzbe. Ezen a közgyűlésen vállaltam el az arculati alelnökséget, akkor még a JÖSznek nem volt megfogalmazott arculati stratégiája, így azt szinte a nulláról tudtuk felépíteni, ami nagyon nagy szabadságot jelentett, és baromi jó kihívás volt. Nagyon sok még az ilyen terület a JÖSzben, és szerintem ez az egyik különleges lehetőség nálunk, hogy nagyon könnyű a szervezet építőjévé válni.
Miért döntöttél úgy, hogy vezető tisztséget vállalsz? Mivel ösztönöznéd a legfiatalabb egyetemi polgárokat tisztségek viselésére?
A legjobb dolog az egészben, hogy nincs ahhoz fogható érzés, mint amikor egy ilyen erős baráti kötelékekkel összefűzött és komoly szakmai munkára elkötelezett közösség azt mondja: igen, én megbízom benned, hogy te vezesd a csapatot. Ha a ciklusod végén tiszta szívvel azt tudod mondani, hogy véghezvitted azokat a dolgokat, amiket vállaltál, és amiért ezt a bizalmat rád ruházták, az egy olyan eredmény, amit érdemes nagy becsben tartani. Persze emellett rengeteg dolgot tanul is az ember, sok új kapcsolatot szerez, de a legjobb mégis a sikerélmény. Egyébként én imádtam az elnökségi csapattal dolgozni, egy-egy cserélődéssel de összességében két csapatot vezettem a két ciklus során, sőt, Ancsi gyakorlatilag a teljes elnökségem alatt a kapcsolati alelnök volt, vele a végén már fél szavakból értettük egymást, tényleg nagyon jó volt így együt dolgozni. Mindkét csapat nagyon összetartó közösséggé kovácsolódott, nyári kihelyezett elnökségikkel, stb., szerintem ez kifejezetten egy élmény volt, így együtt alkotni, ötletelni, megoldani a nehézségeket, szóval ez például egy olyan dolog, ami miatt már önmagában megéri tisztséget vállalni.
Mik azok az elnökséged alatt elért eredmények, amelyekre a legbüszkébb vagy?
Két fő célkitűzésünk volt: vissza akartuk hozni a JÖSzbe azt az inspirációt, ami úgy éreztem 2014 őszén egy kicsit kiveszett a csapatból a közösséget érő nehézségek hatására (nagyon sokan voltunk újak akkor, a korábbi bejegyeztetési kísérletek kudarcai is egyre nyomasztóbbak voltak), másrészt pedig a bejegyeztetéssel és a szabályzatok szigorúbb betartatásával egy olyan munkakörnyezetet akartunk teremteni, amiben aztán szabad az út a fejlődés irányába. Azt gondolom, hogy az egyesületi bejegyzés sokat megharcolt sikerei, illetve az a tény, hogy a JÖSzben már ismét evidencia, hogy szinte naponta nyílnak meg új lehetőségek, új kurzusok, újprogramok, új alulról jövő kezdeményezések — egyszóval újra visszatért az az inspiráció, ami az egész szervezet lelke — ezek olyan dolgok, amikre mindenképpen büszkék lehetünk.
Nagyon büszke vagyok még arra is, hogy az Atomvitát egy megkerülhetetlen márkává tettük az karon, sőt azon kívül is. Minden februárban olyan vitákat hozunk az egyetemi polgárság plénuma elé, amik a közélet legfontosabb aktuális témái, és tesszük ezt a téma legexkluzívabb szereplőivel. Elég csak a legutóbbi atomvitára gondolni, egyedül, kizárólag az általunk szervezett olimpia-vitán találkozott Fürjes Balázs kormánybiztos és Fekete-Győr András, a Momentum elnöke. Még a médiában sem volt hasonló vita, mi pedig ezt el tudtuk hozni az egyetemi közönségnek. De hasonlóan exkluzívak voltak a korábbi alkalmak is, ennek meg is van olyan szempontból is az eredménye, hogy szinte egyedülálló módon a mi atomvita előadásaink nemhogy teltházasak, de évről évre komolyabb megoldásokat kell találnunk a hatalmas túljelentkezés és érdeklődés kiszolgálására. Idén például az olimpia vitát több, mint 2000 néző követte az online-streamen keresztül. Egy szóval az Atomvita sorozat sikerei is olyan eredmények amire nagyon büszkék lehetünk.
Melyek voltak elnökséged legfontosabb pillanatai, illetve legnagyobb kihívásai?
A legfontosabb pillanat szerintem biztosan az volt, amikor kibontottam a tértivevényes borítékot amiben a bejegyző végzésünk volt. Akkor úgy érzetem, hogy egy olyan nagy vállalásunkat teljesítettük, ami korábban rengeteg kihívás elé állította nem csak a tisztségviselőket, de az egész tagságot. Ez egy olyan pillanat volt, ami ha úgy tetszik „nagykorúvá“ tette a JÖSzt, ez az a pillanat az elmúlt két évből, ami mindig is meghatározó lesz, ha a JÖSzről beszélünk.
Emellett a nagyobb események, látogatások mindig nagy és izgalmas kihívások voltak, amikre nagyon kellett készülni. Lindsay nagykövet úr látogatásakor például nem csak a beszélgetés moderálásra, de az angol nyelv használatára is fel kellett készülnöm (bár a nagykövet úr simán elbeszélgetett velünk magyarul is), egy olyan nagy vita előtt, mint a Lázár-Schiffer-Vona Atomvita pedig iszonyú sok apró részleten kellett végigmenni, hogy minden flottul menjen. A legutóbbi— és szervezésben talán a legnagyobb — kihívás az volt, amikor alig 48 óra alatt át kellett szerveznünk az olimpia vita helyszínét. Ilyenkor persze éjfélig tartó elnökségik vannak, nagyon keveset alszik az ember, de utána elképesztően jó érzés amikor összejön és sikeres az adott esemény.
Több éves tevékenységed során, gondolom kicsit Te is a gyermekednek érzed a JÖSz-t. Készen áll a szervezet egy új vezetőségre, új korszakra?
Nem gondolom, hogy helyes lenne a JÖSz-re úgy néznünk, mint gyermekünk. Egyrészt már csak azért sem, mert bár az általam vezetett elnökség volt az, aki a bejegyeztetés adminisztratív folyamatát végigvitte, így „alapító“ tisztségviselőként mi kerültünk az Alapszabályba, azonban ez a közösség ettől sokkal régebbi diákszervezeti hagyományokkal, értékekkel rendelkezik, amibe a legtöbben mi is felvettként kerültünk be.
Ahogyan azt a közgyűlési záróbeszédemben is említettem, az elmúlt másfél év elsődlegesen a szakmai munka eszközeinek megteremtéséről szólt. Arról, hogy létrehozzuk azokat az adminisztratív kereteket, amik működését aztán a következő JÖSzös generációk mint támogató, tápláló környezet tudják igénybe venni a szakmai fejlődés, kutatás, ötletelés során. A most létrejött egyesületi forma egy sor lehetőséget nyit meg előttünk (pályázati lehetőségek, szakkollégiumi bejegyzés csak hogy kettőt említsek), az új vezetés dolga, hogy ezeket a lehetőségeket most kihasználja.
Ha pedig ez sikerül akkor valóban egy új korszak nyílik a JÖSz számára, hatványozódnak a munkánk által elérhető sikerek, egyre mélyebb szakmai munka indulhat meg. Úgyhogy ez csak az új vezetésen múlik, hogy kihasználja-e ezeket a lehetőségeket, de azt gondolom, egy nagyon motivált és kreatív csapat jött össze, úgyhogy minden esély megvan erre.
Szokás mondani, hogy egy tisztség betöltése során olyan dolgokat próbálhatsz ki, amelyre másként sosem lenne lehetőséged. Te miket tanultál a több mint egy éves elnökséged alatt?
Rengeteg dolgot tanultam, amikről már most is szó esett, megismertem a saját határaimat, mennyi feladatot tudok felvállalni, megtanultam csapatot vezetni, ráadásul itt ez is egy nagyon különleges kihívás amikor a nagyon közeli barátaiddal dolgozol együtt a csapatban, sokszor teljesen kötetlen az egész, de aztán egy bizonyos döntéshelyzetben mégis fel kell venned a vezetői szerepet, ezt is, ahogyan az ebből néha származó konfliktusokat is megtanulja az ember kezelni a munka során. Ami szakmailag a legfontosabb, és amit a későbbi munkáimban is biztosan tudok hasznosítani, hogy rengeteg konkrét jogi tudást szedtem össze a civil eljárások kapcsán, megismertem testközelből, hogy hogyan is működik egy jogi személy. Ráadásul mindennek nagyon utána kellett mennem, hiszen törvényes képviselőként egy csomó dologért felelős voltam, és miközben így az egyesületi ügyeknek utánajártam, rengeteg nettó jogi tudást szedtem össze.
Hogyan tervezed az elkövetkező időszakot? Szeretnél még valamilyen vezető tisztséget vállalni a JÖSz-ben, vagy inkább valami más területekre koncentrálsz majd?
Nem szeretnék vezető tisztséget vállalni a jövőben, nem mintha nem csinálnám szívesen, de úgy gondolom én már nem szeretném mások elől elvenni a helyet, inkább másokat szeretnék ösztönözni, hogy vállaljanak tisztséget. A felvételi bizottságnak azért még szívesen a részese lennék, de itt is talán inkább mint rendes tag, esetleg még itt egy felvételi bizottság elnöki pályázaton lehet elgondolkodok azért jövőre. Emellett amit nagyon szeretnék még a nyáron megcsinálni, az egy novelláris módosítás az Alapszabályhoz, illetve az SZMSZ szervezeti és tanulmányi rendelkezések egységes szerkezetbe foglalt formája. Az Alapszabályban van egy rakás olyan rendelkezés, amivel a gyakorlat kapcsán felmerült bennem, hogy másképp is lehetne szabályozni, az SZMSZ tanulmányi része ugye már hatályban van, a szervezeti részt pedig az elnökség már rég elkészítette, így ezeket csak össze kell fésülni egymással, illetve néhol az Alapszabállyal. Ezt majd a nyáron mindenképp szeretném előterjesztés formájában létrehozni, aztán majd a közgyűlés elé viszem.
Végezetül, ha egy tanulságot kellene megfogalmaznod, mely illik eddigi JÖSz-ös karrieredre, mi lenne az?
Ezt igyekeztem megfogalmazni a közgyűlésen mondott utolsó beszédemben is: a szervezetben is mind tagként, mint tisztségviselőként akkor vagyunk a tehetségünk és a kapott bizalom jó letéteményesei, ha annyit adunk vissza a közösségnek, amennyit csak tudunk. Erre épül az egész JÖSz, nem csak a tisztségviselet: egymás szolgálatára. És egészen addig, amíg olyan emberek lesznek ebben a közösségben, akik úgy érzik, hogy tudnak tenni, és tesznek is egymásért és másokért, addig nincs miért aggódnunk azt hiszem.