Erdélyi kalandozásunk
A tavalyi nagysikerű látogatás után kibővülve, immár 19-en vettük az irányt Erdélyország felé.
Még napfelkelte előtt vágtunk neki autókkal a kalandos kirándulásnak. A táj szépsége mellett pedig fel sem tűnt az út hosszúsága. Megérkezésünkkor kedves vendéglátóink meleg szeretettel és étellel vártak minket Karácsonyfalván.
Másnap reggel autóinkkal irányba vettük Brassót, ahol egy délelőtti kulturális sétát tettünk. Itt látogattuk meg a híres Fekete templomot, ami egy várost sújtó tűzvész általi bekormozódásról kapta nevét és egy másikat, ami kelet és nyugat találkozásáról híres, mert éppúgy megtalálhatók benne a keleti szőnyegek, mint a nyugatra jellemző gótika. A nap zárásaként ellátogattunk a Szent Anna-tóhoz, majd hazafelé egy magas domboldalról gyönyörködhettünk az elénk táruló magas hegyek mögött lebukó nap utolsó sugaraiban.
Második napi reggeli után egy traktor húzta szekéren folytattuk tovább utunkat, amin nem volt hiány se jókedvből, se nevetésből, se sikongatásból a terep viszontagságai miatt. Majd egy hegyoldalban tüzet raktunk, ahol megsütöttük micseinket, ami a vidék specialitása. Felmászva a hegygerincre a régi Magyarország káprázatos látképe tárult elénk. A hazafelé vezető úton a friss levegőtől és mászástól megfáradva hajtottuk egymás vállára fejünket.
Az utolsó Erdélyben töltött napunkat a megszokottnál korábban kezdtük meg, mert már nagyon vártak minket Gyimesbükkön. A település lelke és az ottani közösség összetartója, Salamon atya kedves szavakkal köszöntötte a budapesti egyetemistákat a vasárnapi Szentmisén. Majd a helyiek vendégül láttak minket igazi ízes erdélyi ételekkel. Mindezek után felmásztunk a Rákóczi- várba, megnéztük az ezredéves határt, a híres vasutat, ahol évente több százezer ember teszi tiszteletét. A nap végén élményekkel telve, lelkileg feltöltődve tértünk szállásunkra. A bőséges vacsora után az estét a szokásos nótázással koronáztuk meg, az erdélyi áfonyapálinka pedig gondoskodott arról, hogy ne fázzunk.
A hazaindulás reggelén fájó szívvel vettünk búcsút Karácsonyfalvától, de ígéretet tettünk, hogy hamarosan vissza fogunk térni. Útközben az egyik autóval történt egy kis probléma, de itt is megmutatkozott, hogy a JÖSz milyen összetartó közösség és mindenki ott segített ahol tudott. Sok élménnyel gazdagodva, felöltődve tértünk haza és kezdhetjük meg a tanévet. Nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy a JÖSz kész jövőre is meghódítani Erdélyt!